talál alunni, az iffiu oda megyen., és azt nem visgállya ha alusznaké vagy sem., hanem él az alkalmatosságal, az aszszony azonban fel ébred. de hogy zenebonát ne csinallyon; és hogy a fiát is kéttségben ne ejttse. magát meg tartoztattya, és békeséges türésel el várja adolognak végit. a meg lévén. az iffiu ki, megyen. az aszszony is szomoruán a maga ágyára megyen, és semmit nem szol a szolgálonak. másnap, az aszszony, minden tehettségivel azon lesz. hogy a fia ne szolhasson a szolgáloval., és azonnal késziteni kezdi afiát hogy idegen országra küldgye,. acsak hamar meg lévén, el indittya, és sokat szomorkodék a fia után, de még inkáb szomorkodék. azon. amidön észre vévé. hogy terhben eset,. de modgya lévén abban hogy azt el titkolhassa. és a gyermek szülésnek is orája el jövén. egy gazdag paraszt embernek adá a kis leánykát. hogy fel nevellye. a leány már tizen három esztendöt meg haladván. az annya mint egy, el is feletkezet volt rolla., az iffiu pediglen., azon idöben. idegen országokrol viszá térvén, azon faluban meg szál, ahol a leányt nevelték. akit is meg látván, halálos szerelemben esik., és mindgyárt kérni kezdi a leányt, a paraszt ember látván hogy egy ur kéri, oda adgya., annál is inkáb, hogy már régtöl fogvást. a leányt csak reája hadták., az iffiu haza viszi a feleségit. az annya haragszik hogy hirenelkül egy közönséges leányt vett el. de kevés nap mulva, abékeség meg lesz; az aszszony látván hogy a fia házas. a leányát szolgálo képiben haza akarta hozatni, de micsoda álmélkodásban esék, a midön. meg tudá. hogy a leányát, a fia vette volna. ell az aszszony másokkal közölvén ezt a dolgot, mindenik példa nélkül valo dolognak találá, és a házaságot meg hagyák. az az iffiu édes néném, egy személyben, hármat vett el. a leányát, a hugát, és a feleségit. e valojában meg történt. de ha meg történt is mi szükség volt meg irni. mind azon által. kel valamivel tölteni az idöt. én hogy irjak kéd meg hogy olvassa mert a dolog nélkül valo létel. igen nagy dolog. a sophiai érsek a ki hozánk szaladot volt. már egy nehány holnaptol fogvást. egy nehány nap mulva innét el mégyen raguzában. mert noha eleget munkálodtak azon hogy viszá mehessen. de végben nem vihették. és ezeknek a

(I. Törökországi levelek: 131)


Előző oldal | Következő oldal